A stroke megelőzése

A Főv. Önk. Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai

NEUROLÓGIAI OSZTÁLY – STROKE CENTRUM

Dr. Folyovich András, Dr. Zsiga Katalin

Az agy kórélettani sajátosságából adódóan különösen fontos a stroke megelőzése (prevenciója). A már bekövetkezett agyi érkatasztrófa esetében a cél az újabb esemény elkerülése az ún. másodlagos vagy szekunder prevenció révén. A kórelőzményben általában felderíthető kockázati tényező. A dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, kábítószer használat mellőzése az életmóddal, felelősségérzettel kizárható rizikó. A kellő fizikai aktivitás fenntartása, az elhízás megelőzése, a helyes étkezési szokások betartása szintén rajtunk múlik. A belgyógyászati alapbetegségek, a magasvérnyomás, a cukorbetegség, vérképzőszervi betegség, magas vérzsírérték, stb. felfedezése, ún. célértéken kezelése a stroke megelőzésének fegyvere. Ebben, továbbá a tünetmentes elváltozásoknak (nyaki erek feletti zörej, két kar közötti jelentős vérnyomáskülönbség, stb.) feltárásában a háziorvos munkája meghatározó. Az érbetegségek három megjelenési formája (agyi, koronária- és peripheriás erek) gyakran szövődik. Egy szív- (koronária-) beteg nagy valószínűséggel peripheriás érbeteg és agyérbeteg is lesz előbb vagy utóbb, ill. fordítva. Így a három csoportba sorolt betegség bármelyikének megjelenése indokolttá teszi a következő (akár más lokalizációjú) történés megelőzését. A keringési betegségek ismétlődése szintén ismert: nagy nemzetközi vizsgálat a stroke betegcsoportban 18%-osnak, a myocardialis infarctus-csoportban 17%-osnak talált újbóli előfordulást. Átmeneti agyi keringészavar (TIA) után a stroke kockázata 1 hónapon belül 4-8%, 1 éven belül 12-13%. Ezek az adatok tehát bizonyítják, hogy hatékony készítményeket igénylünk a következő esemény megelőzése céljából. A thrombocytak (vérlemezkék) a véralvadásban meghatározó szerepet játszanak. Ez a magyarázata annak, hogy kóros mértékű összecsapzódásuk gátlása az ún. ischémias (durván fogalmazva keringéshiányos) kórképek gyógyszeres megelőzésének alapvető célpontja. Az acetylsalicylsavnak (ASA) az 1960-as évek végén ismerték fel thrombocytaaggregatio-gátló hatását. Dipyridamole nevű hatóanyaggal kombinációja szintén használatban van. Az ASA kezelés korlátai (gyomor-bél rendszeri vérzés, alkalmanként hatástalanság, intolerancia, allergia) esetén alkalmazható a ticlopidine. Főként az első hónapokban rendkívül szigorú laboratóriumi ellenőrzés szükséges. A clopidogrel hatékony megelőzést biztosít, mellékhatása kevesebb, mint a ticlopidiné. Tartós anticoaguláns (pl. acenocumarol) kezelés ischaemias cerebrovascularis megbetegedés prevenciójaként a cardiogen stroke (strukturális szívbetegség, szívritmuszavar okozta agyi embolisatio) megelőzését jelenti. Műtéti kezelés ischaemias stroke-ban csak válogatott esetekben alkalmazható. Operáció szinte kizárólag az ún. carotis artéria nyaki szakaszán végezhető. A már bekövetkezett agyi infarktust „életre kelteni” műtéttel nem lehet. Ennek megfelelően az ér elzáródása (occlusio) nem operálandó. A carotis 70 %-nál kisebb szűkülete keringés szempontjából „nem szignifikáns” mértékű áramlászavar, ritka kivételtől eltekintve szintén nem műtendő. Rendkívül súlyos szűkület esetén javaslunk műtétet azoknál, akiknél ez tünetet nem okoz (véletlenül, pl. ultrahangos szűrés során derül ki az elváltozás). „Ideális” műtéti jelölt a múló tünetek kapcsán felismert szignifikáns mértékű carotis szűkületes személy, ha a koponya CT-n minimális eltérés (vagy még az sem) mutatható ki. A carotis műtét tehát prevenciós célzatú és tervezett időben valósul meg (sürgősséggel igen ritkán, az ér elágazásában elakadó vérrögöt operálják). A fentiek alapján egyértelmű: a stroke megelőzése kizárólag több szakterület eredményes együttműködésével valósítható meg.

Az agyér katasztrófa (stroke, ejtsd: sztrók) az agyi véráramlás zavara, vagy agyvérzés miatt az agy szövetében létrejövő károsodás. Leginkább az iparilag fejlett országok lakosait fenyegeti. Európában a 3. vezető halálok a szívbetegségek és a rák után. Magyarországon évente mintegy 50 ezer új stroke eset fordul elő.

Az érintett agyterület nagyságától és helyétől függően többnyire egyik testfél hirtelen fellépő zsibbadásához, ill. bénulásához, vagy beszédzavarhoz vezet. A betegek kb. egyharmada egy hónapon belül meghal, másik harmada tartósan fogyatékos marad.

Az életben maradottak többségének is megváltozik a munkaképessége, anyagilag ellehetetlenülhetnek, szociális kapcsolataik jelentősen romolhatnak. Az agyérbetegségek vezetnek a legnagyobb számban hosszadalmas ápolást igénylő mozgáskorlátozottsághoz, mely a betegek életminőségét tartósan és súlyosan rontja. Súlyos következményei miatt nem csak a beteg, de a családja életét is megkeseríti.

KIK A KÜLÖNÖSEN VESZÉLYEZTETETTEK?

Mindazok, akik valamilyen kockázati tényezővel (ún. rizikófaktor) rendelkeznek. E betegségek egyenként, de egymással társulva különösen agyérkatasztrófa kialakulásához vezethetnek.

Kiemelkedő fontosságú rizikófaktor a kezeletlen vagy nem megfelelően karbantartott magas vérnyomás, mely az érfalak károsítása révén vezet stroke-hoz. A stroke kockázata annál nagyobb, minél régebben áll fenn a kezeletlen magasvérnyomás és minél magasabbak az értékek.

Jelentős kockázatot hordoznak még a dohányzás, az emelkedett vérzsírszintek, az elhízás, egyes szívbetegségek, a cukorbetegség, a kimutatott nyaki verőérszűkület.

A legtöbb rizikófaktor szerencsére jól befolyásolható.

AZ EGYÉN FELELŐSSÉGÉRŐL

Nem kicsi az egyén felelőssége. A rizikófaktorokról tudó és azokat megfelelően kezeltető, ellenőriztető beteg nagyban befolyásolhatja későbbi élete alakulását, sokat tehet a saját és családtagjai életét is megkeserítő, rettegett stroke elkerüléséért.

A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL

Sajnos igen rossz a magyarországi helyzet. Magyarországon évtizedek óta a stroke a harmadik legfőbb halálok és a tartós rokkantságot okozó betegségek között az egyik leggyakoribb. Hazánkban az érintettek átlagéletkora 5-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlett ipari országokban.

Kiemelkedően magas az agyi érkatasztrófa előfordulása és az emiatti halálozás az 50 évesnél fiatalabb népességben. Ezen belül is közel háromszor gyakoribb a hátrányos helyzetű régiókban. A társadalmi összefogás szükségességét jelzi, hogy miközben a szélütés miatt gondozásra szorulók száma egyre nő, a családok egyre kevésbé képesek felvállalni az otthoni ellátást.

A lakosság elöregedésével jelentősen növekszik a stroke esetek száma, mely a betegeknek és családjaiknak egyaránt igen sok szenvedést okoz. Sajnos a teljes gyógyulás csak keveseknek adatik meg, ezért nagyon fontos a megelőzés.